Megyaszói Mészáros Lőrinc Körzeti Általános Iskola

HATÁRTALANUL…. Erdély – 2025. 03.18 – 23.

Megyaszói Mészáros Lőrinc Körzeti Általános Iskola, 7 osztály

A Határtalanul-pályázat keretén belül idén lehetőség adódott a 7.-es tanulóink számára Erdélybe eljutni. Külön örömünkre szolgált, hogy kísérő pedagógusként mi is részt vehettünk ezen a hatnapos élménytúrán.

Hideg márciusi kedden kis késéssel, de megérkezett a buszunk Megyaszóra. Sokat utaztunk, mire átléptük a határt. Látogatásunk első állomása Bánffyhunyad volt, ahol egy gyönyörű református templomot tekinthettünk meg. Jakab Mihály Gyula parókus lelkipásztor mondott nekünk néhány gondolatot, amit érdeklődéssel hallgattunk végig. Az osztállyal elénekeltük a Református énekeskönyv 799. dicséretét; „Mindig velem, Uram, mindig velem…”.

Ezt követően folytattuk utunkat a szállásunk felé Korondra, ahová az esti órákban érkeztünk meg. Végtelenül kedves, segítőkész, barátságos szállásadó köszöntött bennünket; s vettük birtokba a szobáinkat. Vacsora után édes volt a pihenés, kellően elfáradtunk az utazásban. Izgalommal vártuk a másnap reggelt, milyen programokban lesz részünk. A kora reggeli ébresztő után, elfogyasztva a finom, tartalmas reggelinket, Bözödújfalu irányába vettük utunkat. Felkerestük az emlékparkot, ahol szomorúan hallgattuk végig, milyen tragédia áldozatainak helye ez. Majd Kőrispatakon Szőcs Lajos – a Szalmakalap Múzeum alapítójával – találkozhattunk, a szalmafeldolgozás megtekintése után kipróbálhattuk magunkat; készíthettünk szalmából angyalkát, amit ajándékba mindenki meg is kapott. A szalmafeldolgozás mellett megismertük a búza útját egy malomlátogatás keretén belül. Az ebédünk finom lángos volt; választhatott mindenki, milyen feltéttel szeretné elfogyasztani. A falu hangulata is nagyon barátságos volt, mindenki kedves volt velünk, az itt élő emberek büszkék a hagyományaikra. Délután már a székelyderzsi vártempolm udvarán hócsatázhattunk. Megtekintettük a vártemplomot, majd Fehéregyházán felkerestük a Petőfi-emlékművet, a múzeum sajnos – felújítás miatt – zárva volt. Ettől függetlenül bőséges információval szolgált számunkra az előadást tartó fiatalember. Este az ízletes vacsora elfogyasztása után egy zenés-táncos folklór és táncház estre voltunk hivatalosak, ahol a sófalvi népzenészek kíséretében korondi iskolai fúvósok zenéltek. Megható volt elénekelni közösen a Nélküled című dalt az Ismerős Arcok zenekartól, valamint a magyar Himnuszunkat – különleges módon – népi zenekari kísérettel. Az este zárásaként közösen farsangi fánkot kóstolhattunk.

Harmadik napunkon Farkaslakára utaztunk, ahol Tamási Áron emlékházát, majd sírhelyét látogattuk meg, ahol koszorút helyeztünk el. Ezt követően kürtöskalácsot készíthettünk, ki-ki a sajátját megsüthette, ami nagyon izgalmas dolog volt még nekünk, felnőtteknek is.

Ezután a sófeldolgozó üzem kápráztatott el bennünket Korondon, ahol még egy-egy csomag sót is kaptunk mindannyian. Ebédre helyi teakülönlegességet fogyaszthattunk, és finom lekvárt, sajtokat, házi kenyeret ízlelhettünk meg. Majd szövőnőt látogattunk meg, ahol a gyerekek ki is próbálhatták egy kicsit magukat a szövés tudományában. Taplászműhelyet is megnézhettünk ezen a napon, ahol figyelmesen hallgattuk a taplászmestert, amint elmeséli a taplászkészítés érdekességeit. Programsorozatunk negyedik napján a Békás-szoroshoz érkeztünk. Lenyűgözően szép volt. A buszról leszállva sétát tettünk a Gyilkos-tó körül, ami hóval, jéggel volt borítva, majd a szendvicsebédünket elfogyasztva Szováta felé vettük az irányt. Itt a Medve-tó körül tettünk sétát. Az utolsó, Erdélyben töltött, ötödik napunkon a Gyimesekhez, az 1000 éves határhoz kirándultunk. Itt bemutatták nekünk a vasútrendszert, illetve meséltek arról is, hogyan működött ott régen a határátkelés, amikor Magyarország határa ott volt.

Majd elmentünk a Csíksomlyón található Mária Kegytemplomba, ahol fel is lehetett menni az oltár mögé; a Mária-szoborhoz, egy imát elmondani.

A Csíki Csipsz- és Sörgyárban nyomon követhettük egy hölgy előadásában, hogyan lesz a pityókából csipsz. Ajándékba kaptunk 1-1 csomag csipszet, amit nagy örömmel fogyasztottak el a gyermekek. Csak ezek után indultunk vissza a szálláshelyünkre; utolsó, itt eltöltött vacsoránkra. Ismét mennyei étellel vártak már bennünket. Utazásunk reggelén szomorúan búcsúzkodtunk a szállásunk adójától, akivel barátságot kötöttünk.

Hazafelé még Királyhágót megnézhettük, ami méltó lezárása volt az itt eltöltött napjainknak. Fáradtan, de megannyi élménnyel gazdagodva tértünk haza a kora délutáni órákban. Erdély igazi kincs, hálásak vagyunk, hogy részesei lehettünk ennek a sok-sok csodának, programokban bővelkedő hat napnak.